Ismerj meg jobban!

Ha jobban megszeretnél ismerni, olvasd el a velem készült interjúkat,
melyekben más bloggerina társaim kérdéseire válaszoltam. Xx, Ellie Roberts.

1. Interjúm

Olívia interjúja velem, melyet egy versenyen elért első helyezésért kaptam.

1. Mi késztetett arra, hogy elkezd ezt a blogot?

Nem is tudom, talán a gondolat, hogy esetleg nekem is sikerülhet... Sok éve már - talán három vagy négy is –, hogy elkezdtem blogokat olvasni és mindig lenyűgözött, hogy sokan, milyen csodákat képes alkotni egyszerű szavak segítségével. Tetszett, hogy teljes szabadságuk van és arról írnak, amiről szeretnének. Végül pedig úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom magamat, hiszen ha másoknak sikerült, akkor talán nekem is fog.

2. Az elején volt olyan érzésed, hogy bezárod, mert senki sem kíváncsi rá?

Mikor elkezdtem a blogot írni, már volt némi tapasztalatom a bloggerek világában, így már a legelején jól tudtam, hogy nem lesz könnyű feladat olvasókat gyűjteni magam köré. Szóval nem, legalábbis egyelőre még nem éreztem így.

3. Milyen bloggal állsz elő legközelebb?

Nem tudom biztosan, hogy a későbbiekben szeretnék-e még egy blogot. Természetesen ez nincs teljesen kizárva, de most még nem gondoltam ilyesmire. Ennek ellenére viszont meg kell említenem, hogyha véletlenül úgy döntenék, hogy nyitok egy új blogot, akkor egész biztosan saját szereplős történetet fogok ott is írni.

4. Ha, három szóval kéne jellemezned magadat, melyeket használnád?

Félénk, segítőkész és kreatív.

Félénk, mert sajnos nagyon visszahúzódó személyiség vagyok. Nem barátkozom túl könnyen és nagyon nehezen tudok megnyílni mások előtt. (Főleg ha ismeretlenekkel vagyok körülvéve.)

Segítőkész, mert bárki jöjjön hozzám segítséget kérni, senkinek sem tudok nemet mondani. Legyen szó az iskolatársaimról, a barátaimról és a családomról... bárkiről...

És kreatív, mert imádok barkácsolni, új történeteket kitalálni és egyéb kreatív dolgokat készíteni.

5. Milyen érzés fog el, amikor kiteszed az újabb részeket?

Ha egyetlen szóval kéne kifejeznem azt mondanám, hogy az egész lényem várakozással telik meg. Mindig izgatottan és meglehetősen kíváncsian várom, az olvasóim véleményét. Mindemellett viszont kicsit büszke is vagyok magamra, hiszen ha újabb részt teszek fel, az azt jelenti, hogy ismét elértem valamit. :)

6. Büszke vagy magadra, hogy idáig eljutottál az írásoddal?

Egyelőre még csak a történetem legelején járok, de ennek ellenére már most nagyon büszke vagyok magamra, amiért belekezdtem. Nem tartom magamat tökéletes írónak, sőt..., de jól érzéssel tölt el, hogy én is egy lehetek azon „szerencsés” bloggerinák közül, akik fel tudnak mutatni valamit, amit ők maguk készítettek.

7. Átlagosan hányszor szoktál átírni egy részt?

Ha írok, akkor komolyan írok. Ezalatt pedig azt kell érteni, hogy amikor ezt teszem mindig nagyon odafigyelek, arra amit csinálok. Ezáltal nem igazán fordul meg velem az ilyen, hogy egy-egy fejezetet újra írnék. Persze volt már rá példa, hogy újra kezdtem, de nagyon ritkán.

8. Hogy viszonyulsz a kritikákhoz?

Azt hiszem elég jól. Szeretem, ha mások elmondják a véleményüket azokról a dolgokról, amiket csinálok. Legyen szó az írásról, a képszerkesztésről, de akár a blogom kinézetéről. Nyitott karokkal várom őket, hiszen általuk sokkal jobb lehetek. Ha senki sem mondaná el, hogy mit gondol valójában arról, amit csinálok, akkor semmi esélyem nem lenne arra, hogy fejlődjek... Persze a rossz kritikák nem „mindig” esnek jól, - szerintem ezzel nem csak én vagyok így - mégis örülök nekik, méghozzá azért, mert jobb lehetek tőlük...

9. Mielőtt hozzá kezdesz egy rész írásához, először mindent eltervezel a fejedben, vagy csak spontán írod?

Minden fejezet megírása előtt átgondolom, hogy mit szeretnék leírni bennük, ennek ellenére sokszor van olyan, hogy ami írás közben eszembe jut az is belekerül a történetbe, de az esetek többségében előre eltervezett részeket írok. Éppen ezért sosem kezdek bele úgy, egy történetbe sem, hogy előtte ki ne találtam volna az egész cselekményt, mert ha teljesen nem is, de legalább körvonalakban tudnom kell, hogy miről fog szólni...

10. Milyen volt az első blogod?

Egy fanficcet írtam, de miután befejeztem egy időre abbahagytam az írást, nem akartam több „valamin alapuló” történetet írni. Arra vágytam, hogy saját történetem legyen, egy olyan sztori, ami elejétől végéig csak az enyém. Ezalatt pedig azt kell érteni, hogy a szereplőket, a neveiket, a környezetet, a helyszín, a történet cselekményét és a szereplők háttértörténetét is teljesen én találom ki.  

11. Nem szeretnél egyszer egy közönségtalálkozót összehozni?

Egyelőre nincs túl sok olvasóm, de ha többen lennénk és lenne rá igény, talán lehetne róla szó...

12. Olvassa valamelyik barátod/ismerősöd a blogodat?

Legjobb tudomásom szerint senki nem olvassa az ismerősi köreimből, maximum úgy, hogy én nem tudok róla és esetleg ő maga sem tud arról, hogy én írom azt a történetet. Emellett pedig még azt is tudni kell, hogy a baráti és családi körömből maximum csak pár ember tudja, hogy blogolok.

13. Megosztó, vagy inkább visszahúzódó személyiség vagy?

Idegenekkel szemben rettentő visszahúzódó személyiség vagyok és nem nyílok meg előttük könnyen. Ha viszont az ismeretségi körömben vagyok más emberekkel, akkor inkább megosztó vagyok. Utálom ezt, sokkal könnyebb lenne nyitottnak lenni a világ felé, de bármennyire is próbálkozom, nem mindig sikerül.

14. Mindig elolvastad a kötelező olvasmányokat?

Be kell vallanom őszintén, hogy nem. Az igazság az, hogy régen egyenesen utáltam olvasni, rettentő unalmas dolognak tartottam. Aztán jött az a bizonyos alkonyatláz – ami engem is elért - én pedig valóságos könyvmoly lettem. :D A szüleim és a barátaim még furcsállták is ha könyvet láttak a kezemben, ma viszont már ez totál természetes, mondván, hogy a szabadidőm nagy részében, szinte mindig olvasok. De visszatérve a kötelező olvasmányokra... Talán két vagy három könyvet olvastam el közülük teljesen tisztességesen. Ennek ellenére tervezem, hogy egy-két klasszikust még beiktatok az életbe, hátha azok is tetszenének.

15. Mi ad motivációt, hogy ne add fel, amit elkezdtél?

Az olvasóim, akiket nem szeretnék cserben hagyni, még annak ellenére is, hogy nem vagyok túl ismert a blogger világban. Úgy vélem, hogy becsülnünk kell azt, amink van és ez az olvasókra is igaz, hiszen ha ők nem lennének, akkor nem tudnám kivel megosztani a történetemet. Mindemellett pedig még a cél is motivál, hiszen ha valóban befejezem a történetemet, akkor lesz mire büszkének lennem. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy ha csak online formában is, de voltak „rajongói” - bár lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb szó.

16. Mit tervezel a jövőben - olyan 1-2 év múlva - fogsz még blogolni?

Nem tudom, azt hiszem erre a kérdésre nem adhatok pontos választ, hiszen sosem tudni, hogy mit hoz a jövő. Lehet, hogy blogolok még akár egy-két év múlva, akár négy-öt év elteltével is, de az is lehetséges, hogy nem. Nem tudom pontosan megmondani.

17. Mire vagy a legérzékenyebb?

Hmm... nem is tudom, talán a személyemet ért kritikákra, ha kapok... (sajnálom, de erre nem tudok bővebb választ adni)

18. Mitől leszel igazán mérges?

Az emberi értetlenségtől. Attól, hogy amikor nem elsőre, nem másodszorra és talán nem is csupán harmadjára mondok el valakinek valamit és az még mindig értetlenkedik. Alapjáraton egy roppant türelmes természetű lánynak tartom magamat, de sajnos mégis vannak olyan emberek, akik még ennek ellenére is képesek kihozni a sodromból.

19. Van esetleg olyan személy az életedben, akit legszívesebben sosem látnál viszont?

Szerencsére nincs ilyen ember, hiszen még ha van is olyan személy, akit nem túlzottan kedvelek, akkor sem kívánom azt, hogy bár sosem látnám viszont. Nem biztos, hogy örülök annak ha találkozom vele, de különösebb problémát sosem csinálok belőle.

20. Hétvégén mi foglal el leginkább?

A pihenés, hiszen ilyenkor van alkalmam kipihenni a suli okozta fáradalmakat és persze az, hogy a családommal legyek. Írjak, csináljak valami kreatív dolgot, meglátogassam a nagymamámat, mozogjak egy kicsit és találkozzak a barátaimmal. Lényegében ennyi.

21. Ki az az ember aki a legjobban befolyásolja az életed?

Úgy vélem, hogy nincs ilyen személy, de ha mindenképpen muszáj lenne nyilatkoznom erről, akkor azt mondanám, hogy a családom, hiszen velük élek és van, hogy az ő tanácsaikat követem...

22. Melyik a kedvenc tantárgyad, s miért?

Fura, de most így belegondolva, azt hiszem nincs ilyen. Sok olyan tantárgy van, amit szeretek, de természetesen olyanok is akadnak amiket kifejezetten ki nem állhatok.

A történelem és az irodalom mindenképpen azok közé tartozik, amiket kedvelek, a fizika és a biológia viszont sajnos a másik tábort erősítik.

A történelmet azért szeretem, mert érdekesnek találom. Furcsa, de ahogy tanulom, mindig azon jár az eszem, hogy vajon milyen is lehetett (példaként, mondjuk a középkorban, vagy az 1800-1900- as években) élni. Ha esélyem lenne arra, hogy visszautazzak az időben akkor hiszem, hogy megtenném, kíváncsi lennék rá, hogy milyen élet is volt akkoriban és nem csak leírások alapján, hanem valóságos tapasztalatok szerint.

Az irodalmat pedig azért szeretem, mert imádom az életrajzokat – jól tudom, hogy ez egy fura válasz, de ez a valóság – mindig kíváncsian hallgatom, olvasom ezeket. Nem kétséges, hogy ehhez hatalmas köze van, a régi idők felé mutatott nyughatatlan érdeklődésemnek, de igaz. Hegyezett fülekkel hallgatom a régi időkről elmondott történeteket, régen a nagypapámat kérdezgettem mindig. Úgy vélem, hogy ezekből a történetekből is sokat lehet tanulni.

Az irodalommal is így vagyok, úgy vélem, hogy a költők, írók élettörténetéből is rengeteget lehet okulni, még akkor is, ha ők nem abban a korban éltek, mint én, vagy bárki más manapság.

23. Mikor döntötted el, hogy blogolni fogysz?

Az első blogomat 2011-ben hoztam létre, az előtt nem sokkal gondoltam rá elsőként. Nagyjából három hónappal azután, miután rátaláltam az első olyan blogra, ahol történeteket lehetett olvasni.

2. Interjúm

Imogen Chasity While  interjúja velem, melyet egy versenyen elért első helyezésért kaptam.

1. Miért pont ezeket a színeket választottad?

Hm... Fogós kérdés, de ha muszáj lenne válaszolnom talán az mondanám, hogy azért választottam ezeket a színeket, mert nem sok olyan blog van, amiknek a megnyitásakor ilyen és ehhez hasonló árnyalatokkal találom szembe magamat. Próbálok minél egyedibb lenni, nem csak a történetem írása során, hanem a blogom kinézetét illetően is. Sosem választok olyan modul kódokat, amiket a legtöbb blogon megtalálni. Inkább szánok több időt a keresésre, mint hogy az első utamba akadó HTML-t használjam fel... Oké, lehet, hogy ez egy kicsit furán hangzott, de úgy vélem, hogy egy blog kinézete valamilyen szinten tükrözi a monitortúloldalán ülő szerkesztő személyiségét.

2. Első sorban arra törekedtél, hogy a történetedet tükrözze a "külső", vagy a te saját ízlésedre mentél?

A fejléc rendelésnél – vagy néha, amikor én készítem azt –, mindig arra törekszem, hogy az adott kép tükrözze a blog témáját, de amúgy a design további részeit, mind a saját ízlésem szerint állítom be, figyelve arra, hogy az alkalmazott színek teljes harmóniában legyenek egymással.

3. Miért pont ezt a karaktert választottad?

Azért Susan Coffey-t választottam a történetem főszereplőjének, mert kevés olyan blog van, ahol ő is szerepel és mivel fontosnak tartom az egyediséget, úgy éreztem, hogy mindenképpen olyan karaktert kell választanom, aki - Selena Gomezzel és annak társaival ellentétben, csak - ritkán szerepel mások fejlécén.

4. Kértél segítséget az összhanghoz?

Volt már rá alkalom, azonban a jelenlegi design-nál a fejlécen kívül minden én készítettem.

5. Miért pont ilyen történetet választottál?

Azért ilyen történetet választottam, mert az ehhez hasonló történetek alapjait még sokan nem ismerik, így nem is igazán találkozni olyan bloggerinákkal, akiknél a történet hasonlítana az enyémhez. Egyetlen egy olyan blogot találtam eddig, ahol az aktuális kormányzónak van egy lánya, de még annál a történetnél is ég és föld különbség volt ahhoz a történetalaphoz képest, amiről az a blog szólt.

6. Hogy jutott eszedbe ez az egész? Mármint maga a történet, s a kinézet.

Amikor eldöntöttem, hogy blogot szeretnék nyitni, még a fejemben sem volt teljes a kép. Nem tudtam pontosan a történet minden részletét, csak annyit tudtam, hogy honnan szeretném elindítani és, hogy nagyjából milyen cselekményszálon szeretném végig vinni. Még ma is sokat gondolkozom rajta, hogy hogyan is tehetném minél élvezhetőbbé tenni, hiszen nem akarom, hogy végül én is egy legyek azon tucat blogok közül melyek mostanában egyszerre hatalmas sikernek mégis óriási utáltnak örvendhetnek.

Maga a történet alapja pedig.: Az elmúlt pár hónapban elég sok olyan filmet láttam, ahol az elnöki hivatal volt főszerepben és amikor elkezdtem a történet cselekményén agyalni esett csak le, hogy tulajdonképpen ilyen kormányzós, kormányzólányás történetet még nem igazán olvastam sehol sem... Megtetszett a történetem kiindulási alapja és úgy döntöttem, hogy megírom..

A kinézet pedig nálam mindig a harmóniára épül, amilyen színű a fejléc, olyan színű a többi. Fontosnak tartom, hogy a blogomon meglegyen az az összhang, ami ahhoz kell, hogy az embert jó érzéssel töltse el az ott eltöltött idő...